Soltvadkert település rövid története

A legenda szerint az Árpád-házi királyok vadászterülete volt a vadban gazdag, őserdős, mocsaras terület. Ezért lett a neve Vadkert.

Az első írásos említés 1376. február 16-án keletkezett, amely egy peres okirat. 1529-ben a kalocsai érsek által készíttetett település-összeírásban, mint puszta terület szerepel. Valószínűleg 1526 októberében pusztult el több más faluval együtt, mikor Szulejmán szultán seregei rabolva-fosztogatva elhagyták az országot. A Rákóczi-féle szabadságharc bukása után (1711) kezdett el az élet visszatérni erre a területre. Addig pusztaság volt Csábor, Bőszér és Vadkert. 1720-ban vette meg Csábort és Bőszért báró Orczy István, majd egy évvel később Vadkert pusztát is megvásárolta.

1745-ben hét sváb család kapott engedélyt az Orczyaktól a letelepedésre, de a korábbi években másik hét sváb család már bevándoroltak Vadkertre. Így a falut lényegében 14 család telepítette újjá. 1804-ben nemes Lukács Gergely bérbe vette Vadkertet a báró Orczy családtól. Fia, Lukács Antal 1852-es haláláig bérelte a települést a Lukács család. Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharcban 63 vadkerti nemzetőr vett részt. 1901-ben lett a falu neve Soltvadkert.

Az I. világháborúban 974 vadkerti és környékbeli vett részt. Közülük 332 fő soha nem tért haza. A II. világháborúban 163 vadkerti áldozta életét. Az 1956-os októberi események Soltvadkerten is éreztették hatásukat. Leverték a szocialista jelképeket az intézményekről. Ledöntötték a szovjet emlékművet. Komolyabb atrocitásra nem került sor.

Az 1960-as évektől szakszövetkezeti formában megmaradt az egyéni gazdálkodás, ami jövedelem tekintetében kiemelte a falut a környezetéből. 1993. szeptember 1-én városi rangot kapott a település.